Famászással kezdődött, s eltartott egészen a kamaszkorig, mikor már szégyelltük. Repedések, zúzódások, csonttörés követte. Amibe csak lehetett, mindenbe belekóstoltam. Birkózás, úszás, kajak, kézilabda, foci, asztalitenisz. Aranyérem az Ifjúsági Budapest atlétikai versenyen négytusában. Azután fordultam a különböző japán budo sportok, küzdelmi művészetek felé. Judo-t és Ju-Jitsut tanultunk Gyebnár Ferencnél, a sokszoros magyar bajnoknál. Olyan srácokkal edzhettem együtt, akik később meghatározói lettek az egyes szakágaknak. Szurkos Imi repülő ollói , s különös ereje, küzdőszelleme miatt egész Európában híres volt. Várszegi Rudi mindig előtérben volt, s most, hogy többszörös nagyapa, sumózik. Szeretett enni, s tudott is. Kádár Mityussal tartottuk a Sportcsarnokban a 70-es évek vége felé az első látványos aikido bemutatót, mely a sportág sikerének a nyitánya lehetett. Szerette volna az edzőm, hogy fejlesszem tovább az aikidót Magyarországon, de igazi japán mester hiányában én ezt nem tartottam eredményes útnak, s így vágy maradt csupán e művészet. Nem úgy a shotokan karate, melyben kiváló kortársak, belga-japán felügyelet, s kemény edzésmunka segítette a fejlődést. Külker SC, Molnár Laci, Budai Gyuri, Rusznákék, Arisz és még sok harcostárs. Magyar válogatottság Börzsei Karesszal, edzőtábor a japán válogatott különítménnyel - Iida mester, Tanaka, Yahara (a "Hentes") és a többiek. Jó évek voltak! Ha nem volt aznap koncert, akkor volt valahol valamilyen edzés. Így készültem az esti erőpróbára, melynek a mai napig nagy hasznát veszem. Vállszakadások, ízületi sérülések, orrvérzés, derékbántalmak, zúzódások, térdszalag-szakadás, műtétek sora, három hónapos gipsz, eltiltás. Közben ezüstérmet nyertünk a Zürich kupán az Opera SC nagypályás labdarúgó csapattal, a nyugatiak közt egyetlen kelet-európaiként. Bal hátvédet játszottam. A labdarúgás olyan érzés, ha nálad a labda, mintha a lábad nem érne a földre, csak lebegnél. Tán a siklóernyőzés volt ilyen, de miután ellopták az ernyőmet, már nem kívánkoztam a felhők felé, hisz álmomban bármikor előidézhetem ezt az állapotot.

A KENDOval már találkoztam előbb is, de nem volt igazán jó az irányítás, úgyhogy nem érdekelt. Azonban 92-ben hazánkba került Abe Tetsushi mester, 6. Dan-os egyetemi tanár (a kendo és a budo filozófia oktatója). Megnéztem a munkáját, azóta gyakorlom a szamurájok kardvívásának mai, sportosított változatát, mely teljes része lett az életemnek. A gyakorlati és elméleti tanulási folyamatok rendszerét, melyet ennek köszönhetően ismertem meg, az életem minden területén eredményesen alkalmazhatom. Mesteremnek köszönhetően két év alatt a válogatottba kerültem, melynek a mai napig tagja vagyok.

  

Ezek az évek a magyar kendo csodálatos sikersorozatát hozták. '97-ben a kyotoi VB-n az addig sehol sem jegyzett magyar férficsapattal aranyérmet nyertünk a B csoportban (amit később meg is szüntettek). Ezen első szemtelenséget egy pár egyéni aranyérem követte az EB-ken junior, női, férfi kategóriában. De a legfontosabb a férfi csapat. A harmadik és második helyezés után végre 2002-ben sikerült a franciákat megvernünk (89-óta először a magyaroknak). Egyéniben is jutott egy-két első helyezés számomra, melyre jó érzéssel gondolok (Duna Kupa Bécsben, Prága Kupa, Budapest Kupa, Hajdúnánás Kupa), de a tanulás során a vereségek által tapasztalható jelenségek értékelése sem elhanyagolható megismerés.

A tudás nagy hármas egysége a Megértés, Megfogalmazás, Megcselekvés. Ma 4. Dan-os vagyok, önálló klubot vezetek Óbudán, tanítok, s tanulok tovább. Komoly lehetőség pl. a kitamotói edzőképzés, melyen nagy számban vannak jelen öreg japán nagymesterek, s csak külföldieket oktatnak. A napi három edzés mellett a forró fürdőt ne hagyd ki, bár 35°C fok mellett 90%-os a páratartalom. Szerencsénkre állandó látogatóink és segítőink a különböző japán egyetemek csapatai, világbajnokok, s oktató mesterek, mint Masataka Ohta is.