A szimbolikus Magony fej édesapám, nh.Kovács Ferenc /1926-1989/ szobrászművész alkotása, ahogy a további Magony portrék is. A családnév jelentése MAG HONI, azaz a szó-gyök nemzetségünk őseredetére utal. A fej időtlen nyugodtsága hasonlatos a szfinxéhez. Zenénk célja az ősállapot megidézése, kultúránk ápolása, s a jó érzet keltése dalaink ébrentartásával.
Társaimmá lettek a legkiválóbb cigány muzsikusok is. Ez nem csak a kimagasló muzikalitásuknak, hanem érdeklődésüknek is köszönhető. Vallom, hogy népeink együttélése nem csupán újkeletű, de a gyökerekhez vezet vissza. Jó példa erre a csaknem ötezer éves sumer-mahgar szó: 'zi gai ni' , azaz 'önmaga életét élő'. Gondolj csak bele, Géza királyunk kunimádata mennyi problémát okozott annak idején!

Apai nagyapám híres citerás volt Kiskunfélegyházán, ahol szobra is áll (Citerázó paraszt). A Kovácsoknak rezesbandáik voltak a Dunántúlon is. Édesapám, nh. Kovács Ferenc kántorképzőt végzett, tehát zongorázni, orgonálni is tudott. Egy délután összeütött egy citerát, hogy a társaságnak a mulatozáshoz eleget tegyen, ez még mindig meg is van. Én is ezen játszom a mai napig. A Képzőművészeti Főiskolán hozta össze a sors anyámmal, Magony Ida festőművésszel. Nagyapámnak vonósbandája volt az alföldön. Hegedült, brácsázott, bőgőzött. Nem maradt utána hangszer egy sem, mert elitta mind. Még a ház is rádőlt, akkor költöztették össze újra nagyanyámmal apámék egy pilisi faluba. Idősebbik nővérem, Ida, brácsázik a Kuala Lumpur-i Szimfonikus Zenekarban. A fiatalabbik, Katica gyönyörűen csellózott, amíg egyszer véletlenül darabokra nem törtem a hangszerét. Ma ötvös-iparművész.